Sziasztok cicák!!!:))) Nos,még azért nem volt új rész,mert elromlott a billentyűzet. És nem tudtam írni. Igaz,hogy most is telóról írok,de tényleg igyekszem,meg januártól többet fogok írni csak most felvételi és tanulnom kell.:/ na de mindegy,majd meg írom. Ez pedig,egy alkalmazásra írtam. Horror történeteketbkell írni. Remélem tetszik majd:D Harrys 😄😄😄😄😄😄😄😄😂😂💜😘😘😘😘😘😘😘😄😄
Valóság ,vagy rémálom?
"Egy sötét utcán futok,amelyről azt gondolom,hogy soha sem ér véget. Egy menyasszomyi ruhában vagyok,és ahogy egyre jobban futok a sötétség felé,annál jobban kezd feketévé válni,a hófehér ruha. Érzem. Érzem hogy valaki követ,ugyanis hallom a cipő kopogásokat magam mögűl. Őszintén szólva,kicsit félek. A tüdőm elnehezűl,ezzel a testem is. A földre esek,és kapkodom a levegőt. Percek,órák,napok valahogy így érezhettem magam. Az idő végtelenségébe ragadva. Egy utcai lámpa,világított meg. A kezembe éles fájdalom nyílalt. A tenyerem csupa véres volt. Üvegszilánkok szúrták át a kezemet. Megréműltem,és kitört rajtam a pánik. Egyre kobban hallottam,a magam mögűl jövő zajokat. Megfogtam egy üvegszilánkot,ami vöröslött a vértől,majd végig vezettem a kezemen,újra és újra meg vágtam magam. A szédülés felül kerekedett rajtam. Az aszfaltra zuhantam. A hanhok elhaltak,és csak gyönyörű smaragdzöld szemeibe néztem.
-Még nincs itt az időd... Kérlek. -Mondta remegő hangon,és a megszokotabbnál rekedtes hangján.
-Szeretlek.-Mondtam halkan,majd nyomtam egy csókot szájára,majd vissza hajtottam izmos karjára fejem,egy mosolyt küldtem neki,és örökre ott maradtam."
Az ágyamból felugrottam,majd kezembe temettem sz arcomat. Bár ne tettem volna. A kezem csupa vér volt és a kezemen vágások voltak. Hát tényleg megtörténk???
2014. december 28., vasárnap
2014. december 6., szombat
1.Rész /Part 2. Pilot
01.évad - 01.rész :: Pilot
1.Rész/ Part 2.
*****
/Vivienn szemszögéből/
A ház megvétele után,felhívtuk a lakberendezőket. 1 és fél órába telt mire megérkeztek. Igaz nem volt olyan sok az az 1 és fél óra,de én akkor is úgy éreztem mintha ha a percek nem telnének. Csak az óra kattogást hallottam,állandóan. Ez olyan ,mint mikor az iskolában ülsz,és nézed az órádat hogy 'mikor csöngetnek már ki,erről a rohadt óráról',holott még mindig ugyan annyi az idő. Az emberek néha,túlságosan is akarnak valamit,és a telhetetlenség nem más mint a türelmetlenség. Nem tudunk néha be telni,azzal hogy nem éppen akkor kapjuk meg azokat a dolgokat amikor mi szeretnénk. Gyakran,nyugtalan ,s feszült állapotba kerülünk. Ez mind a stressz. Nem omolhatunk össze,de pont én mondom,akinek a férje félrelépett,valami kis húszéves ringyóval?! Szánalom.
Szánalmas vagyok,hogy nem vettem észre hogy ez zajlik a hátam mögött. Mikor megtudtuk hogy a baba halva született ,teljesen kikészültünk. Vagy is úgy látszik hogy csak én. Nem bírok ,neki megbocsájtani,még nem. Ez amit tett,ez megbocsájthatatlan. Ez egy ocsmány cselekedet volt tőle. Talán,majd egyszer,meg tudok neki bocsátani....
*********
Mikor megérkeztek a lakberendezők,hálát adtam az égnek hogy el tudtam valamivel terelni a figyelmem - igaz hogy rossz - fel sem vettem hogy hogy már ennyi az idő. - 3:48 - . A bútorokat megállás nélkül hozták be egymás után. Sikerül mindent oda helyezni ahova akartam. sok dolog volt amit a szobámba ,vagy csak simán a hallba tettem le.
Mire meglett az egész,beesteledett. Violet nem igazán mozdult ki a szobájából,néha néha le jött enni valamit,és 'kissé' gúnyos megjegyzésekkel illetett. Nem foglalkozom az ilyen kis apró dolgokon,mert tudom hogy ez neki is nehéz,nem csak nekünk. Tulajdonképp,még mindig gőzöm sincs hogy miért akarta ezt a házat olyan annyira. Első látásra,azt mondta hogy ez nem jó. Fogalmam sincs,mi foghatta meg ennyire őt. Valószínűleg,a gyilkosság. Ő mindig is szerette az illyes fajta dolgokat.
*********
Az új szobánkban állok éppen,és nézegetem azokat a festményeket,amiket behoztam a szobába. Nem tudom hogy melyiket tegyem ki a falra,gyönyörűek mind.
Ben,a szobába lépve el kezdte mondandóját,majd felém közeledett.
- Gyere szívem,feküdjünk le. Azt hagyd holnapra. - Mondta átlagos hangnembe. A festményeket le téve,el kezdtem vele a cseverészést.
- Egy kicsit,aggódóm Violet-ért .- Raktam le véglegesen a képeket,majd el kezdtem monológom. - Az itteni gyerekek egészen mások. Nem tudom, kibír egy évet megint kiközösítve.
- Na és te?Kibírsz? - Kérdezte Ben,az ágyon fekve. Majd egymásra mosolyogtunk.
- Fura hogy nem rémiszt meg téged ez a ház. - kémleltem őt. - A gyilkosság.
- A fent tartásaimat,szerte foszlatta a tény hogy az ár a negyede az értéskének,szóval.... Ne is gondoljunk rá. - Mondta sóhajtozva.
- Ez a szakmai válaszod Doktorkám? Az elfojtás? - Aggasztott,az egész dolog,ami ebben a házban történt. Ben csak mosolygott,majd a krémet a kezébe vette ,és el kezdte dörzsölni,majd enyémhez nyúlt.
- Gyere,megszeretgetlek. - simított végig a karomon. - Az hogy ide jöttünk,és megvettük a házat,a lehető legjobb döntés... Nekünk és a családnak. Ez jó dolog. Már megérdemeltük ezt a sok szarság után amit átéltünk . - Nézett végig a szemembe,őszinték voltam.
A kezemet kihúztam az övéi közül. Nem tudom elhinni neki,nem megy.
- Van még pár holmi ,amit... ki akarok pakolni odalent. - sétáltam el egészen az ajtóig,majd az ajtófélfára csaptam egy kicsit. Tudtam hogy egyszer úgy is meg kell bocsájtanom,de nem ma.... - Köszönöm hogy próbálkozol - hangomra,felkapta a fejét,és a szemeimbe nézett. - Én is igyekszem...
- Oké. - mondta 'kissé' szomorúan.
- De idő kell hozzá. - Rá néztem,majd magára hagytam,a nagy és üres szobába egyedül. Nem tehettem mást,nem bírok még mindig a szemébe nézni,azok után. Tudom hogy ez már gyerekes,de nem megy. Ez volt életem legrosszabb pillanata,és azt várja hogy mert vett egy házat,el fogom felejteni? Hát nagyon téved. Ez örökre bennem marad.
*************
/Violet szemszöge/
Az ember néha nem tudja elfogadni a tényt,hogy Ők mások mint mi. Pedig ez oly' egyszerű. Az élet nem mindig olyan amilyennek azt szeretnénk hogy legyen. Sok rossz,és egyben jó dolgon is keresztül kell hogy juss,hogy elérd végre a célod. Nálam,ez már szinte megszokottá vállt. Az ide-oda költözést,a sok másféle embert - bele értve,a jókat és a gonoszokat - nos én mindig csak gonoszokkal találkoztam. Valahogy vonzottam őket, a sok idiótát. Tudom hogy vannak olyanok ,akik a középpontba képzelik magukat,miközben alávaló ribancok,és bármit megtennének azért,hogy lehessenek valakik. Még ha ezt úgy is érik el ,hogy csak megfektetik őket. Hihetetlen gusztustalan világban élünk. A barátnők. A barátnők,akiket úgy vélem barátnak sem lehet nevezni. Mind,buták és gyávák. Buták,mert azt hiszik hogyha,az úgy mond legjobb barátnőjükről pletykálnak ,vagy esetleg más lányról ,akkor nem tudja meg, és gyávák ,mert mikor rá kerül a sor,hogy ő következzen, akkor tagadják. Ez mind azért hogy 'menő' társaságban ,játszhassák a fejüket. Én gyűlölöm ezt a fajta viselkedés,ezért sem voltam,soha sem egyetlen ilyen 'menő' - ahogy ők hívják - csapatban sem. Szerintem ez gusztustalanság amit némelyikük tesz.
Az iskola udvarába beérve,emeltem fel a cigarettámat,majd leemelve fújtam ki a mérgező füstöt. Az iskola udvarán,körbe néztem ,majd visszatértem a mérgező anyag szívására. Kellemes érzés töltött el. A nikotin,át járta minden egyes porcikámat. Úgy éreztem,hogy semmi veszély nem fenyegethet. Bár,szeretem a veszélyt,és mindig elbánok vele. Már szinte mindennapi volt,új diáknak lenni. A diákok szörnyű rémálma,mikor egy új suliba kerülsz félévkor. Viszont,azt tudtam hogy már most nem fog engem kedvelni,hisz miért is tennék? Nincs okuk rá hogy szeressenek. Eltűröm őket,ahogy Ők is engem. ennyi nekem pont elég.
Három csaj, beszélgetett,pontosan hallottam odáig.
- Hagytam neki. - Mondta a középső barna hosszú hajú lány. Látszott rajta... A viszonyulásából kiismertem. Az a bizonyos szánalommal teli és egyben sajnálkozó tekintete,mindent elárult.
- Hogy szívjon a melledről?
- Utána két napig bizseregtek. - Drogos,ribancok.....
- Héééj,a diák tanács megtiltotta a nyilvános helyeken való dohányzást! - Kiáltott rám a lány.
- A passzív dohányzás is öl - Oktatott ki a másik .
- Új vagyok,nem tudtam . - Mondtam,majd az égő cigarettát,a földre dobtam,és eltapostam.
- Basszus,teljesen el ment az eszed? - Vette fel a csikket.
- A diákok itt ülnek ,itt esznek. - Kezdte teljesen felháborodva.
- Nem ismersz engem,miért csinálod ezt? .Kérdeztem tőle.
- Leah nagymamája,tüdőrákban halt meg,ezért elég érzékeny erre.
- Edd meg ! Edd meg ,vagy szétrúgom a segged. !! - Ordított rám. Nem féltem tőle. Bármikor el tudok bánni velük. Három egy ellne? Legyen,akkor is én nyerek.
- Nem!! - Hangom a magasba emelkedett.
- Ne már Leah,elég lesz. - fakadt ki az egyik lány.
- Nem! Nem ,azt akarom hogy meg egye.!! - Fordult oda a barátnőihez,majd olyan gyorsan kapta el anyakamat,és tartotta felém a csikket.
- Ne már! Hagyj békén ! - Ordítottam végül. - Ne ! - Sikítottam. Majd,végre,leesett mit kell tennem . Az arcába köptem,így végre elengedte a kezemet. Hátrahőkölt pár lépést,a fekete kalapomat megfogva,futottam el tőlük a legmesszibbre. - Véged Van!! Véged van !! - Sikította. - Én pedig még vetettem rájuk egy pillantást és elkezdtem röhögni.
........................
Sajnálom,hogy ilyen későn hoztam az új részt! Remélem azért nem pártoltatok el tőlem teljesen! :/ Ígérem hogy a kövit hamarabb hozom ! És nagyon remélem hogy tetszett!:)) Írjatok komit,pipáljatok,és ami a legfontosabb,iratkozzatok fel !! Szeretlek titeket :P Puszi <3
1.Rész/ Part 2.
*****
/Vivienn szemszögéből/
A ház megvétele után,felhívtuk a lakberendezőket. 1 és fél órába telt mire megérkeztek. Igaz nem volt olyan sok az az 1 és fél óra,de én akkor is úgy éreztem mintha ha a percek nem telnének. Csak az óra kattogást hallottam,állandóan. Ez olyan ,mint mikor az iskolában ülsz,és nézed az órádat hogy 'mikor csöngetnek már ki,erről a rohadt óráról',holott még mindig ugyan annyi az idő. Az emberek néha,túlságosan is akarnak valamit,és a telhetetlenség nem más mint a türelmetlenség. Nem tudunk néha be telni,azzal hogy nem éppen akkor kapjuk meg azokat a dolgokat amikor mi szeretnénk. Gyakran,nyugtalan ,s feszült állapotba kerülünk. Ez mind a stressz. Nem omolhatunk össze,de pont én mondom,akinek a férje félrelépett,valami kis húszéves ringyóval?! Szánalom.
Szánalmas vagyok,hogy nem vettem észre hogy ez zajlik a hátam mögött. Mikor megtudtuk hogy a baba halva született ,teljesen kikészültünk. Vagy is úgy látszik hogy csak én. Nem bírok ,neki megbocsájtani,még nem. Ez amit tett,ez megbocsájthatatlan. Ez egy ocsmány cselekedet volt tőle. Talán,majd egyszer,meg tudok neki bocsátani....
*********
Mikor megérkeztek a lakberendezők,hálát adtam az égnek hogy el tudtam valamivel terelni a figyelmem - igaz hogy rossz - fel sem vettem hogy hogy már ennyi az idő. - 3:48 - . A bútorokat megállás nélkül hozták be egymás után. Sikerül mindent oda helyezni ahova akartam. sok dolog volt amit a szobámba ,vagy csak simán a hallba tettem le.
Mire meglett az egész,beesteledett. Violet nem igazán mozdult ki a szobájából,néha néha le jött enni valamit,és 'kissé' gúnyos megjegyzésekkel illetett. Nem foglalkozom az ilyen kis apró dolgokon,mert tudom hogy ez neki is nehéz,nem csak nekünk. Tulajdonképp,még mindig gőzöm sincs hogy miért akarta ezt a házat olyan annyira. Első látásra,azt mondta hogy ez nem jó. Fogalmam sincs,mi foghatta meg ennyire őt. Valószínűleg,a gyilkosság. Ő mindig is szerette az illyes fajta dolgokat.
*********
Az új szobánkban állok éppen,és nézegetem azokat a festményeket,amiket behoztam a szobába. Nem tudom hogy melyiket tegyem ki a falra,gyönyörűek mind.
Ben,a szobába lépve el kezdte mondandóját,majd felém közeledett.
- Gyere szívem,feküdjünk le. Azt hagyd holnapra. - Mondta átlagos hangnembe. A festményeket le téve,el kezdtem vele a cseverészést.
- Egy kicsit,aggódóm Violet-ért .- Raktam le véglegesen a képeket,majd el kezdtem monológom. - Az itteni gyerekek egészen mások. Nem tudom, kibír egy évet megint kiközösítve.
- Na és te?Kibírsz? - Kérdezte Ben,az ágyon fekve. Majd egymásra mosolyogtunk.
- Fura hogy nem rémiszt meg téged ez a ház. - kémleltem őt. - A gyilkosság.
- A fent tartásaimat,szerte foszlatta a tény hogy az ár a negyede az értéskének,szóval.... Ne is gondoljunk rá. - Mondta sóhajtozva.
- Ez a szakmai válaszod Doktorkám? Az elfojtás? - Aggasztott,az egész dolog,ami ebben a házban történt. Ben csak mosolygott,majd a krémet a kezébe vette ,és el kezdte dörzsölni,majd enyémhez nyúlt.
- Gyere,megszeretgetlek. - simított végig a karomon. - Az hogy ide jöttünk,és megvettük a házat,a lehető legjobb döntés... Nekünk és a családnak. Ez jó dolog. Már megérdemeltük ezt a sok szarság után amit átéltünk . - Nézett végig a szemembe,őszinték voltam.
A kezemet kihúztam az övéi közül. Nem tudom elhinni neki,nem megy.
- Van még pár holmi ,amit... ki akarok pakolni odalent. - sétáltam el egészen az ajtóig,majd az ajtófélfára csaptam egy kicsit. Tudtam hogy egyszer úgy is meg kell bocsájtanom,de nem ma.... - Köszönöm hogy próbálkozol - hangomra,felkapta a fejét,és a szemeimbe nézett. - Én is igyekszem...
- Oké. - mondta 'kissé' szomorúan.
- De idő kell hozzá. - Rá néztem,majd magára hagytam,a nagy és üres szobába egyedül. Nem tehettem mást,nem bírok még mindig a szemébe nézni,azok után. Tudom hogy ez már gyerekes,de nem megy. Ez volt életem legrosszabb pillanata,és azt várja hogy mert vett egy házat,el fogom felejteni? Hát nagyon téved. Ez örökre bennem marad.
*************
/Violet szemszöge/
Az ember néha nem tudja elfogadni a tényt,hogy Ők mások mint mi. Pedig ez oly' egyszerű. Az élet nem mindig olyan amilyennek azt szeretnénk hogy legyen. Sok rossz,és egyben jó dolgon is keresztül kell hogy juss,hogy elérd végre a célod. Nálam,ez már szinte megszokottá vállt. Az ide-oda költözést,a sok másféle embert - bele értve,a jókat és a gonoszokat - nos én mindig csak gonoszokkal találkoztam. Valahogy vonzottam őket, a sok idiótát. Tudom hogy vannak olyanok ,akik a középpontba képzelik magukat,miközben alávaló ribancok,és bármit megtennének azért,hogy lehessenek valakik. Még ha ezt úgy is érik el ,hogy csak megfektetik őket. Hihetetlen gusztustalan világban élünk. A barátnők. A barátnők,akiket úgy vélem barátnak sem lehet nevezni. Mind,buták és gyávák. Buták,mert azt hiszik hogyha,az úgy mond legjobb barátnőjükről pletykálnak ,vagy esetleg más lányról ,akkor nem tudja meg, és gyávák ,mert mikor rá kerül a sor,hogy ő következzen, akkor tagadják. Ez mind azért hogy 'menő' társaságban ,játszhassák a fejüket. Én gyűlölöm ezt a fajta viselkedés,ezért sem voltam,soha sem egyetlen ilyen 'menő' - ahogy ők hívják - csapatban sem. Szerintem ez gusztustalanság amit némelyikük tesz.
Az iskola udvarába beérve,emeltem fel a cigarettámat,majd leemelve fújtam ki a mérgező füstöt. Az iskola udvarán,körbe néztem ,majd visszatértem a mérgező anyag szívására. Kellemes érzés töltött el. A nikotin,át járta minden egyes porcikámat. Úgy éreztem,hogy semmi veszély nem fenyegethet. Bár,szeretem a veszélyt,és mindig elbánok vele. Már szinte mindennapi volt,új diáknak lenni. A diákok szörnyű rémálma,mikor egy új suliba kerülsz félévkor. Viszont,azt tudtam hogy már most nem fog engem kedvelni,hisz miért is tennék? Nincs okuk rá hogy szeressenek. Eltűröm őket,ahogy Ők is engem. ennyi nekem pont elég.
Három csaj, beszélgetett,pontosan hallottam odáig.
- Hagytam neki. - Mondta a középső barna hosszú hajú lány. Látszott rajta... A viszonyulásából kiismertem. Az a bizonyos szánalommal teli és egyben sajnálkozó tekintete,mindent elárult.
- Hogy szívjon a melledről?
- Utána két napig bizseregtek. - Drogos,ribancok.....
- Héééj,a diák tanács megtiltotta a nyilvános helyeken való dohányzást! - Kiáltott rám a lány.
- A passzív dohányzás is öl - Oktatott ki a másik .
- Új vagyok,nem tudtam . - Mondtam,majd az égő cigarettát,a földre dobtam,és eltapostam.
- Basszus,teljesen el ment az eszed? - Vette fel a csikket.
- A diákok itt ülnek ,itt esznek. - Kezdte teljesen felháborodva.
- Nem ismersz engem,miért csinálod ezt? .Kérdeztem tőle.
- Leah nagymamája,tüdőrákban halt meg,ezért elég érzékeny erre.
- Edd meg ! Edd meg ,vagy szétrúgom a segged. !! - Ordított rám. Nem féltem tőle. Bármikor el tudok bánni velük. Három egy ellne? Legyen,akkor is én nyerek.
- Nem!! - Hangom a magasba emelkedett.
- Ne már Leah,elég lesz. - fakadt ki az egyik lány.
- Nem! Nem ,azt akarom hogy meg egye.!! - Fordult oda a barátnőihez,majd olyan gyorsan kapta el anyakamat,és tartotta felém a csikket.
- Ne már! Hagyj békén ! - Ordítottam végül. - Ne ! - Sikítottam. Majd,végre,leesett mit kell tennem . Az arcába köptem,így végre elengedte a kezemet. Hátrahőkölt pár lépést,a fekete kalapomat megfogva,futottam el tőlük a legmesszibbre. - Véged Van!! Véged van !! - Sikította. - Én pedig még vetettem rájuk egy pillantást és elkezdtem röhögni.
........................
Sajnálom,hogy ilyen későn hoztam az új részt! Remélem azért nem pártoltatok el tőlem teljesen! :/ Ígérem hogy a kövit hamarabb hozom ! És nagyon remélem hogy tetszett!:)) Írjatok komit,pipáljatok,és ami a legfontosabb,iratkozzatok fel !! Szeretlek titeket :P Puszi <3
2014. december 4., csütörtök
Novella #02
Sziasztok!! :D Nos,tudom hogy még mindig nem érkezett meg az új rész,nagyon sokat kell tanulnom. De addig is ,itt van az új szerzeményem.
By Tia!
-------------------------------------------------------------------------------------------
A sötét fürdőszobában álltam,csak a neon fény világította be a helyiséget. A kezemben fogtam az éles pengét. Az apró kis éles dolog,hihetetlen hogy már mennyi életet tett tönkre. Az életet megkeserítő apró tárgy. Az apró fény ép hogy a kezemet világította meg. A tükörbe néztem,majd le a - még nem sebzett karomra. A pengét felemeltem majd kicsit húztam rajta. Nem történt semmi. Gondoltam ,mi baj lehetne? Újból végig húztam a karomon ,hisz nem történne semmi. Mikor végig ért az éles és egyben hideg tárgy ,semmit sem éreztem,és nem is történt semmi. Majd mikor megfogtam a lámpát,elkezdett vérezni. A törölközőt rá szorítottam,de nem történt semmi. A karomból szivárgott a vér,és egy istenért sem bírtam megállítani. Kitört rajtam a pánikroham,hogy most mit tegyek . A törölközőt még mindig szorítottam,viszont át ütött rajta. A hideg víz alá tettem,de semmit sem ért. A karom nem fájt csak a szívem. A vérzés pár - végtelennek tűnő perc múlva - elállt. Hihetetlen hogy ez ilyen. Féltem hozzá érni,ne hogy megint elinduljon. Nem hiszem hogy ez olyan jó móka... Legközelebb mindent másképp csinálok....
-----------------------------------------------------------------------------------------
By Tia!
-------------------------------------------------------------------------------------------
A sötét fürdőszobában álltam,csak a neon fény világította be a helyiséget. A kezemben fogtam az éles pengét. Az apró kis éles dolog,hihetetlen hogy már mennyi életet tett tönkre. Az életet megkeserítő apró tárgy. Az apró fény ép hogy a kezemet világította meg. A tükörbe néztem,majd le a - még nem sebzett karomra. A pengét felemeltem majd kicsit húztam rajta. Nem történt semmi. Gondoltam ,mi baj lehetne? Újból végig húztam a karomon ,hisz nem történne semmi. Mikor végig ért az éles és egyben hideg tárgy ,semmit sem éreztem,és nem is történt semmi. Majd mikor megfogtam a lámpát,elkezdett vérezni. A törölközőt rá szorítottam,de nem történt semmi. A karomból szivárgott a vér,és egy istenért sem bírtam megállítani. Kitört rajtam a pánikroham,hogy most mit tegyek . A törölközőt még mindig szorítottam,viszont át ütött rajta. A hideg víz alá tettem,de semmit sem ért. A karom nem fájt csak a szívem. A vérzés pár - végtelennek tűnő perc múlva - elállt. Hihetetlen hogy ez ilyen. Féltem hozzá érni,ne hogy megint elinduljon. Nem hiszem hogy ez olyan jó móka... Legközelebb mindent másképp csinálok....
-----------------------------------------------------------------------------------------
2014. november 21., péntek
Novella #01
Hey guys!!Nos,most nem egy új fejezettel jövök,bár az már nem sokára fent lesz. Mivel már a fele kész :3 És nem sok van már hátra hogy feltegyem,még egy pár kis részlet és jön a kövi rész!:) Ja,és nagyon nagyon szeretném megköszönni nektek azt sok - nekem soknak számít- pipákat :D
U.i. : A novellát,nem én,hanem az egyik barátnőm írta:) S. Szilvi
By. Tia
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ahogy átölel,ahogy megérint,ahogy megcsókol.
Minden porcikád belebizsereg az érzésbe,amit úgy hívnak szerelem.
És most attól a rámenős mosolytól kísérve átkarolja a derekad,és magához húz.
2 perc vad smárolás után,a füledbe súg egy szót ' szeretlek' .
Majd keze lassan végigszalad az inge gombjain. Gyorsan lekapja felsőjét, és már csak a sötét-vörös padlót illetve.
Átölel,majd precíz mozdulattal lehúzza a kardigánod cipzárját.
Hirtelen felgyorsul a szívverésed,és kiráz a hideg.
Elengeded a kezét,és felhúzod a cipzárod,majd kinyitod a szemed,és bágyadtan nézegetni kezded a füzetedbe leírt másodfokú egyenleteket...
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Nos,igen egy kicsit rövid ,de szerintem fantasztikus! Pipáljatok,iratkozzatok fel. És ne feledjétek ,nem soká új rész !! :))
U.i. : A novellát,nem én,hanem az egyik barátnőm írta:) S. Szilvi
By. Tia
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ahogy átölel,ahogy megérint,ahogy megcsókol.
Minden porcikád belebizsereg az érzésbe,amit úgy hívnak szerelem.
És most attól a rámenős mosolytól kísérve átkarolja a derekad,és magához húz.
2 perc vad smárolás után,a füledbe súg egy szót ' szeretlek' .
Majd keze lassan végigszalad az inge gombjain. Gyorsan lekapja felsőjét, és már csak a sötét-vörös padlót illetve.
Átölel,majd precíz mozdulattal lehúzza a kardigánod cipzárját.
Hirtelen felgyorsul a szívverésed,és kiráz a hideg.
Elengeded a kezét,és felhúzod a cipzárod,majd kinyitod a szemed,és bágyadtan nézegetni kezded a füzetedbe leírt másodfokú egyenleteket...
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Nos,igen egy kicsit rövid ,de szerintem fantasztikus! Pipáljatok,iratkozzatok fel. És ne feledjétek ,nem soká új rész !! :))
2014. november 4., kedd
1.Rész - A beköltözés
01.évad - 01.rész :: Pilot <--- A film 1.Rész linkje :* :)
1978.
Egy elhagyatott ház,ahol már évek óta nem lakott ember. Az állapota,eléggé rossz. Fel van fordulva minden.
Egy kislány. A ház udvarában , általában ott szokta tölteni az idejét. Mindig oda megy. Ez az ő 'szentélye', Hihetetlen,mennyi dolgot tud egy ilyen,kicsi lány egy ekkora nagy házról. Szinte,fel sem fogható,mert még egyszer sem volt a házon belül. Csak az udvaron lófrált mindig. Ez sem volt máshogy. A nagy téglaház udvarát ellepte a gaz. Mindenütt,derékig érő gaz. A háznak,nem volt ajtaja,így bárki be mehetett. De ha oda bárki is belépett,onnan többször vissza nem jött. A kislány sárga ruhában,megint a ház udvarában állt,és csak nézegette a házat. Nem igazán mozdult el onnan.
Majd mikor egy nagy darab kő elsuhant a feje fölött,azonnal a két illetőre kapta fejét. Két iker volt. Troy és Bill. 11-12 évesek lehettek. A nagyobbik,(Troy) megindult a bevezető úthoz a házba. Majd a kisebbik is követte őt. A kislány csak állt ott,majd megszólalt.
- Elnézést, megfogtok oda bent halni. - Jelentette ki,mire a két fiú rá kapta tekintetüket. Troy,az idősebbik azonnal rá vágta.:
- Van baseball ütőnk. - Mutatta a magasba. Majd,be sétált a testvérével .
Ők csak szórakozni akartak. Szét akarták rombolni a házat. Ez persze sikerült is. Mikor beléptek a házba,először körbe pillantottak, és egyből cselekedtek. Mindent szét zúztak. Az ablakoktól az égőkig,mindent szétvertek. Majd ,a kisebbik,talált egy döglött patkányt.
- Király.! - Mondta mosolyogva, a nagyobbik. Egy ajtó nyikorgásra lettek figyelmesek.
Le mentek a pincébe vezető lépcsőn. Bűz járta át a helységet. A fa polcokon, üvegek voltak. És az üvegben pedig ,emberi fül, egy csecsemő fej,és hasonló undorító dolgok. Persze a két iker ezt nem sejtette. A kisebbik,fel akart menni,mert nem bírt ott lenni tovább. A lépcső felénél,nem hallott egy árva hangot sem. Kezdett félni. Vajon mi lehet a testvérével.
- Ki van oda lent? Troy gyere elő,hallod,ez nem vicces! - Kiáltott le,hogy biztos legyen benne ,hogy hallotta a testvére. Vissza ment a pincébe,és megtalálta Troyt,véresen a padlón feküdni. Az arcán nagy karmolások keletkeztek. Majd meg fordult,és egy 'szörnyeteg' közeledett felé.
Napjainkban....
/Vivienn szemszögéből./
Az orvosi rendelőben ülök, és várom hogy az orvosom szólítson. Nagyon nehéz volt nekem ez a pár hónap. Annyi rossz történt velem,és a családommal. A férjem pszichiáterként dolgozik. A lányom pedig iskolában van.
Az ajtó kattant egyet, és az asszisztens nő nyitott ajtót.
- Vivienn.. - Nem hagytam hogy befejezze,ugyan is egyből rá vágtam hogy megyek.
A nőgyógyászom mindig is kedves volt velem, és ez sokkal jobb volt mint valami bunkó ember,pláne egy ilyen helyzetben. A doki adott egy kék ruhát,miután fel vettem le ültem az 'ágyra'.
- Szóval, megint be állt a ciklusa?
- Foglyuk rá,de nem akarok panaszkodni. Akkor nagyon véreztem. Ben utálja a vért.
- Nehezen jön izgalomba?
- Ha egyedül vagyok nem. - Mosolyogtam...
- Hátra dőlne?- Kérdezte ,majd fel tettem a lábamat. - Nem régiben,jelentő sikerrel alkalmaztam az ön korabeli nőknél a bioidentikus kezeléseket és hormonokat.
- De mire?
- Nos,amolyan megelőző csapásként. A teste olyan mint egy ház. A csempéket ki tudja cserélni a konyhába és a fürdőben,de ha az alappal van gond,azon nem segíthetünk.
- Mik a mellékhatások? - Kérdeztem.
- Fel ülne? - Kérdezte a doki,mikor végzett..
- Nos a hormon terápia jót tesz a bőrének és a szerveinek. A legtöbb nő akit ezzel kezelek,azt mondta hogy tíz évvel fiatalodott.
- Nem tudom én, még azt sem engedem hogy otthon műanyag palackból igyunk. És vegyek be hormonokat amiknek a mellékhatását sem tudom?
- Fiatalabbnak érezné magát.
- Nincs szükségem hormonokra,csak szeretném újra uralni a testemet,a történtek után. - Húztam el a számat...
- Olyat ajánlok amivel ezt elérheti.
- Nem vagyok ház. - Mondtam ,néhány perc gondolkodás után.
- Vivienn,mitől fél annyira? - Kérdezte ,majd oda nyújtott nekem egy kis lapot.
**********
A hazaút néhány percnek tűnt. Gondolkodom,az orvos ajánlatán,de nem tudom hogy mi lenne a jó döntés. A fehér táskámat,le tettem a pultra,majd neki dőltem,és gondolkoztam. Mikor ,meghallottam fentről egy hangot. Fogalmam sem lehetett hogy mi volt az ,így hát egyből rosszra gondoltam. A félelem úrrá lett rajtam. A táskámból ki kotorásztam a telefonomat,majd nyomban,tárcsáztam a vészhívást.
- Van valaki a házamban. -Beszéltem suttogva.
- Nem lehet hogy csak,egy család tagja?
- Nem,más nincs itthon. -
- Mi a címe? - Kérdezte a nő.
- Dambon út, 35.
- Küldünk egy járatot.
- Gyorsan kérem. - Suttogtam,még mindig,majd le tetem a telefonomat. A késtartó mellettem,volt. Ki vettem egy éles kést,majd az emeletre mentem.
Körül néztem mindenhol, majd a szobánkat,céloztam meg elsőként. Onnan jöttek a hangok. Az ajtó épp hogy be volt csukva. Így csak meg kellett löknöm,hogy kinyíljon. De bár ne tettem volna. Ami ott fogadott teljesen le sokkolt. Csalódtam. Óriásit csalódtam. A kés,magam mellé eresztettem.
A lépcső felé indultam, a könnyeim szúrták a szememet,a lépcsőnél álltam,mikor Ben oda rohant hozzám,egy gatyában.
- Viv,sajnálom. Viv.- Ismételgette újra és újra.
A karomat el kapta,majd maga felé akart fordítani,a kést végig húztam a karján. Esélye sem volt.. De nem is adtam neki,ezek után.
********
/Violet szemszögéből./
Az autópályán utazunk már vagy 2 órája, Los Angelesbe. Új házat vettünk. Anyáék szerint jobb lesz az életünk. De azt akkor sem fogja el felejteni hogy megcsalt őt. A házunkban. Hihetetlen,dühös voltam rá,és még most is ... Habár már ,azóta enyhült az iránta érzett düh, de ez nem fog elmúlni soha sem,akár hány házba is költözhetünk.
- Itt valahogy mások a fények,lágyabbak. - Mondta anya. Igazából ,ez semmi különös dolgot nem takart. Ez szimplán csak a szmog volt,és mivel egy autó pálya közepén vagyunk,talán ez logikus.
- Ez csak szmog. - Szólaltam meg. Majd kitekintettem a 'lélegzetelállító' sztrádára. Nem igazán tudok,Los Angeles-ról mondani valamit. Habár,van egy fenséges autópályája..
- Örülhetnél neki, legalább nem kell titokban cigizned, elég ha levegőt veszel. - Mondta apa hátra hajolva. Hát igen dohányzom,mindig titkoltam előlük,de valahogyan rá jöttek. Fogalmam sem volt,hogy hogyan tudják. De hiába minden,nem tudok leszokni...
Az életemben,annyi rossz dolgot kellett elviselnem már,anyáék sokat költöztek. Állandóan megpróbáltatásnak voltam kitéve. Szörnyű volt az a sok fájdalom. A sulikba,nem én volt a népszerű csaj,akit annyira szerettek,pont hogy az ellentéte voltam mindig. Az a sok szarság,amit éveken át hordoznom kellett. Soha nem volt egyetlen barátom sem,akivel legalább megtudtam volna beszélni ennek a rohadt világnak az értelmét,az emberek kibaszott gondolkodását - de ők nem értettek meg engem,és nem is fognak megérteni - így hát a penge lett az én legjobb barátom,és a cigaretta. Mit is kéne várjak az emberektől,a sok ribanctól,az undorító dolgaik. Én más vagyok mint ők. Én nem vagyok ilyen. Ha csak egyszer lehetne kívánni,egy nagy dolgot,azt szeretném hogy az ilyen gusztustalan mocskok dögöljenek meg.
- Vécéznem kell. ! - Vettem le a napszemcsimet,majd anya kutyája mellé raktam.
- Mindjárt ott vagyunk. - Közölte unottan apa. A gázba még jobban beletaposott.
- De, ki kell mennem.! - Jelentettem ki hisztérikusan.
- Ez egy autópálya ,nem állhatok meg az az útszélén. Lehet hogy a mellettünk lévő Hondában ,van vécé vagy ilyesmi. - Hadonászott kezeivel ,miközben vezetett.
- Ha a babapótléknak szarnia kéne,megállnátok mi ? - Kérdezősködtem idegesen, hiszen ez így igaz. Mivel, anya babája meghalt. Halva született
- Ne már Violet. Ezt a szót csak én mondhatom. - Szólt rám anya,majd elnevettem magam.
- Még jó hogy a Violet nevet választottuk neked,és nem a másikat. - Sóhajtott apa.
- Mi volt az?
- Napsugár - Mondta anya,majd az újságja lett érdekesebb..
Anyáék nevetni kezdtek,majd én is elkezdtem gúnyosan nevetni.
- Ez vicces,be kell ismerned,ez vicces. ! - Mondta apa,mire tényleg röhögni kezdtem.
************
A hosszú út megtétele után,végre oda értünk a házhoz. Igazából nem volt rossz. Nagyon nagy volt. Apa ,az ajtóhoz szaladt,teljesen odáig volt a házért,azt hiszem,eddig ez tetszett neki a legjobban.
- Imádom! - Nyomta meg a csengőt apa,majd körül tekintett az egész udvaron. Én viszont a padon ültem. - Neked is tetszik? Sokkal jobban néz ki mint az internetes képeken.
- Igen. Nagyon érdekes!- Mondták,fel lelkesedve. Tökre örültek ennek a háznak. A házat,nézve,muszáj volt megszólalnom.
- Remek. Át megyünk Adams Family-be. - Néztem fel a házra. Ez teljesen más volt mint a többi, majdnem hogy orbitálisan gigantikus nagy volt.
- Hey, duzzogókám, gyere ide. - Szólt apa,majd habozás nélkül fel álltam a kinti padról,és oda sétáltam melléjük.
- Mit csinálsz? - Kérdezte anya,a kutyát szorongatva.
- Ugye milyen fantasztikus? - Simított végig a vállamon,apa. Majd egy nyögést hallattam velük. Nem igazán tudtam eldönteni örüljek vagy sírjak?
Az ajtó hirtelen kinyílt,és egy 35 év körüli nő nyitott nekünk ajtót. Kék zakó és egy fekete szoknya pompázott rajta. Rövid vöröses haja volt. - Jó napot. - Mosolygott ránk. Apa arcáról le sem lehetett vakarni azt az idétlen vigyort. Azt hiszem ez a mienk lesz. A nő beinvitált a házba,majd körbe vezetett minket a házban. Majd bele kezdett a jól betanult szövegébe.
- Klasszikus Los Angeles-i viktoriánus stílus,1920 körül építette a filmcsillagok közkedvelt orvosa. Elképesztő ház. ezek igazi Tifanny lámpák. - Nézett fel a csillárra. - amint látják az előző tulaj szívén viselte az épület sorsát,helyre állított mindent.
- Meleg volt? - Kérdezte anya.
- Mit gondol? - Ment előre a nő.
- Tifanyy aztaa - súgta apa,majd meglökött kicsit a vállával.
Én a házat tanulmányoztam,minden kis részletet,kíváncsi voltam rá,mit is rejtegethet ez a ház pontosan. Szerettem a rémisztő dolgokat,és még mindig szeretem. Ennek a háznak is biztosan van egy története. Nincs olyan hogy ne lenne története. Megnéztem volna ezt a házat,az előtt,mielőtt még nem költözünk be. Biztosan romokban volt. Majd mentem apáék után. El kell ismeri,szép volt a konyha.
- Szokott főzni? - Kérdezte a nő ,anyától.
-Viv,remek szakács, néhány éve be írattam főző iskolába,és még a tanárnak is mutatott pár trükköt. - dicsekedett apa,majd körbe nézték a pultot. A pulthoz mentem nézelődni,majd anya lerakta a kutyát.
- Ohh, főző leckék ez romantikus. - Mosolyodott el a nő. - Ön pszichológus ugye?
- Pszichiáter, említette hogy van egy szoba amit irodának használhatnék. Itt fogadnám a betegeket. Hogy többet lehessek a családommal. - Süket duma,legutóbb is ez volt,és mi lett belőle? Költözés,mert apa megbaszta az egyik betegét. Remek volt.....
- Remek ötlet.- Mondta a nő,majd anya is el mosolyodott a nagy nézelődés közepette.
- Kicsim,megnéznéd hová ment Heli. - Ohh persze anya. Ez a kutya mindig ugat?
****
- Mi a francnak ugatsz? - Kérdeztem a kutyától mogorván. A lépcső 'alatt' az az olyan mintha a lépcsőbe be lett volna építve egy ajtó. Valamiért fel keltette az érdeklődésemet,fogalmam sem volt hogy hova vezet,de mindjárt kiderül.
A kilincset kezdtem húzni,eléggé be volt ragadva,de végül sikerült ki nyitni.Az égőt fel kapcsoltam,az ajtó a pincébe vezetett le. Egy hosszú lépcsőn kellett le menni,a pince több részből állt,tégla falakkal voltak elkerítve. Nem sok minden van itt,de egyszer biztosan rá jövök az értelmére. Vissza mentem a lépcsőn,egészen az egyik tágas szobáig. Helit,fel kaptam az ölembe,majd elindultam feléjük. Nagyából el kaptam hogy mit is mondanak.
- Amikor megláttam erről egy képet a neten,azt gondoltam hogy használhatnánk zene szobának.
- Oh, Ön zenész? - Kérdezte a nő.
- Az voltam. - hallottam meg anya hangját.
- Csellista(Csellózik) nem is akármilyen.
- Miért hagyta abba?
Erre egyszerű volt a válasz. Csak is apa miatt ,ezt ő is tudja,és azért nem válaszolt...
- Ohh,itt elkezdett válni a tapéta. Valamilyen falfestmény van alatta.
A nő,alig tudta mit válaszoljon,biztosan lehet valamit ott. Teljesen el akadt,habogott - hebegett . - Uhh.. Az előző tulaj valószínűleg lefedte,modern ízlésük volt. Oh ja már náluk tartunk a teljes tájékoztatásért el kell mondanom mi történt velük. -Magyarázta a nő.
- Jesszusom. Nem itt a házban haltak meg ugye? - Kérdezte anya,amolyan rettenetes hangon
- De igen ,mindketten. Gyilkos ,öngyilkosság. Nekik is én adtam el a házat. olyan aranyos pár voltak.De nem gondoltam volna.
- Akkor gondolom hogy ezért árulják a házat az értéke feléért.
- Van egy szép század közepi farmom,lent a földben de a ház ennek a harmada,az ára pedig a duplája. - Tájékoztatta a nő apát. És az ablaknál álltam Helivel,kíváncsi voltam mi történhetett az előző tulajjal.
- Hol történt? - Kérdeztem végül rá .
- A pincében .
- Megvesszük .- Magamban mosolyogtam,imádtam az illyes fajta 'morbid' dolgokat. Apa és Anya egyszerre néztek rám,azzal a ' Mi van veled kislányom' nézéssel.
.gif)
---------------------------
Sziasztook cicáák:33
Na,megérkeztem az első résszel . Tehát,ugye az első rész 57 perces azt hiszem. Így én most el feleztem :D Valószínűleg három részben fogom hozni az első rész ,úgy ahogyan fel írtam : --> 1 rész / 1 része ; 1 rész / 2 része .... stb :D Szóval az erre akar utal :) Csak hogy tudjátok :) Nos,ha tetszett , - habár nagyon béna lett - akkor nyomjatok pipát,esetleg komizzatok :3 <3
Köszönööm Cicáák :33 Imádlak titeket :) <3
By By <3
1. rész / 1. része
1978.
Egy elhagyatott ház,ahol már évek óta nem lakott ember. Az állapota,eléggé rossz. Fel van fordulva minden.
Egy kislány. A ház udvarában , általában ott szokta tölteni az idejét. Mindig oda megy. Ez az ő 'szentélye', Hihetetlen,mennyi dolgot tud egy ilyen,kicsi lány egy ekkora nagy házról. Szinte,fel sem fogható,mert még egyszer sem volt a házon belül. Csak az udvaron lófrált mindig. Ez sem volt máshogy. A nagy téglaház udvarát ellepte a gaz. Mindenütt,derékig érő gaz. A háznak,nem volt ajtaja,így bárki be mehetett. De ha oda bárki is belépett,onnan többször vissza nem jött. A kislány sárga ruhában,megint a ház udvarában állt,és csak nézegette a házat. Nem igazán mozdult el onnan.
Majd mikor egy nagy darab kő elsuhant a feje fölött,azonnal a két illetőre kapta fejét. Két iker volt. Troy és Bill. 11-12 évesek lehettek. A nagyobbik,(Troy) megindult a bevezető úthoz a házba. Majd a kisebbik is követte őt. A kislány csak állt ott,majd megszólalt.
- Elnézést, megfogtok oda bent halni. - Jelentette ki,mire a két fiú rá kapta tekintetüket. Troy,az idősebbik azonnal rá vágta.:
- Van baseball ütőnk. - Mutatta a magasba. Majd,be sétált a testvérével .
Ők csak szórakozni akartak. Szét akarták rombolni a házat. Ez persze sikerült is. Mikor beléptek a házba,először körbe pillantottak, és egyből cselekedtek. Mindent szét zúztak. Az ablakoktól az égőkig,mindent szétvertek. Majd ,a kisebbik,talált egy döglött patkányt.
- Király.! - Mondta mosolyogva, a nagyobbik. Egy ajtó nyikorgásra lettek figyelmesek.
Le mentek a pincébe vezető lépcsőn. Bűz járta át a helységet. A fa polcokon, üvegek voltak. És az üvegben pedig ,emberi fül, egy csecsemő fej,és hasonló undorító dolgok. Persze a két iker ezt nem sejtette. A kisebbik,fel akart menni,mert nem bírt ott lenni tovább. A lépcső felénél,nem hallott egy árva hangot sem. Kezdett félni. Vajon mi lehet a testvérével.
- Ki van oda lent? Troy gyere elő,hallod,ez nem vicces! - Kiáltott le,hogy biztos legyen benne ,hogy hallotta a testvére. Vissza ment a pincébe,és megtalálta Troyt,véresen a padlón feküdni. Az arcán nagy karmolások keletkeztek. Majd meg fordult,és egy 'szörnyeteg' közeledett felé.
Napjainkban....
/Vivienn szemszögéből./
Az orvosi rendelőben ülök, és várom hogy az orvosom szólítson. Nagyon nehéz volt nekem ez a pár hónap. Annyi rossz történt velem,és a családommal. A férjem pszichiáterként dolgozik. A lányom pedig iskolában van.
Az ajtó kattant egyet, és az asszisztens nő nyitott ajtót.
- Vivienn.. - Nem hagytam hogy befejezze,ugyan is egyből rá vágtam hogy megyek.
A nőgyógyászom mindig is kedves volt velem, és ez sokkal jobb volt mint valami bunkó ember,pláne egy ilyen helyzetben. A doki adott egy kék ruhát,miután fel vettem le ültem az 'ágyra'.
- Szóval, megint be állt a ciklusa?
- Foglyuk rá,de nem akarok panaszkodni. Akkor nagyon véreztem. Ben utálja a vért.
- Nehezen jön izgalomba?
- Ha egyedül vagyok nem. - Mosolyogtam...
- Hátra dőlne?- Kérdezte ,majd fel tettem a lábamat. - Nem régiben,jelentő sikerrel alkalmaztam az ön korabeli nőknél a bioidentikus kezeléseket és hormonokat.
- De mire?
- Nos,amolyan megelőző csapásként. A teste olyan mint egy ház. A csempéket ki tudja cserélni a konyhába és a fürdőben,de ha az alappal van gond,azon nem segíthetünk.
- Mik a mellékhatások? - Kérdeztem.
- Fel ülne? - Kérdezte a doki,mikor végzett..
- Nos a hormon terápia jót tesz a bőrének és a szerveinek. A legtöbb nő akit ezzel kezelek,azt mondta hogy tíz évvel fiatalodott.
- Nem tudom én, még azt sem engedem hogy otthon műanyag palackból igyunk. És vegyek be hormonokat amiknek a mellékhatását sem tudom?
- Fiatalabbnak érezné magát.
- Nincs szükségem hormonokra,csak szeretném újra uralni a testemet,a történtek után. - Húztam el a számat...
- Olyat ajánlok amivel ezt elérheti.
- Nem vagyok ház. - Mondtam ,néhány perc gondolkodás után.
- Vivienn,mitől fél annyira? - Kérdezte ,majd oda nyújtott nekem egy kis lapot.
**********
A hazaút néhány percnek tűnt. Gondolkodom,az orvos ajánlatán,de nem tudom hogy mi lenne a jó döntés. A fehér táskámat,le tettem a pultra,majd neki dőltem,és gondolkoztam. Mikor ,meghallottam fentről egy hangot. Fogalmam sem lehetett hogy mi volt az ,így hát egyből rosszra gondoltam. A félelem úrrá lett rajtam. A táskámból ki kotorásztam a telefonomat,majd nyomban,tárcsáztam a vészhívást.
- Van valaki a házamban. -Beszéltem suttogva.
- Nem lehet hogy csak,egy család tagja?
- Nem,más nincs itthon. -
- Mi a címe? - Kérdezte a nő.
- Dambon út, 35.
- Küldünk egy járatot.
- Gyorsan kérem. - Suttogtam,még mindig,majd le tetem a telefonomat. A késtartó mellettem,volt. Ki vettem egy éles kést,majd az emeletre mentem.
Körül néztem mindenhol, majd a szobánkat,céloztam meg elsőként. Onnan jöttek a hangok. Az ajtó épp hogy be volt csukva. Így csak meg kellett löknöm,hogy kinyíljon. De bár ne tettem volna. Ami ott fogadott teljesen le sokkolt. Csalódtam. Óriásit csalódtam. A kés,magam mellé eresztettem.
A lépcső felé indultam, a könnyeim szúrták a szememet,a lépcsőnél álltam,mikor Ben oda rohant hozzám,egy gatyában.
- Viv,sajnálom. Viv.- Ismételgette újra és újra.
A karomat el kapta,majd maga felé akart fordítani,a kést végig húztam a karján. Esélye sem volt.. De nem is adtam neki,ezek után.
********
/Violet szemszögéből./
Az autópályán utazunk már vagy 2 órája, Los Angelesbe. Új házat vettünk. Anyáék szerint jobb lesz az életünk. De azt akkor sem fogja el felejteni hogy megcsalt őt. A házunkban. Hihetetlen,dühös voltam rá,és még most is ... Habár már ,azóta enyhült az iránta érzett düh, de ez nem fog elmúlni soha sem,akár hány házba is költözhetünk.
- Itt valahogy mások a fények,lágyabbak. - Mondta anya. Igazából ,ez semmi különös dolgot nem takart. Ez szimplán csak a szmog volt,és mivel egy autó pálya közepén vagyunk,talán ez logikus.
- Ez csak szmog. - Szólaltam meg. Majd kitekintettem a 'lélegzetelállító' sztrádára. Nem igazán tudok,Los Angeles-ról mondani valamit. Habár,van egy fenséges autópályája..
- Örülhetnél neki, legalább nem kell titokban cigizned, elég ha levegőt veszel. - Mondta apa hátra hajolva. Hát igen dohányzom,mindig titkoltam előlük,de valahogyan rá jöttek. Fogalmam sem volt,hogy hogyan tudják. De hiába minden,nem tudok leszokni...
Az életemben,annyi rossz dolgot kellett elviselnem már,anyáék sokat költöztek. Állandóan megpróbáltatásnak voltam kitéve. Szörnyű volt az a sok fájdalom. A sulikba,nem én volt a népszerű csaj,akit annyira szerettek,pont hogy az ellentéte voltam mindig. Az a sok szarság,amit éveken át hordoznom kellett. Soha nem volt egyetlen barátom sem,akivel legalább megtudtam volna beszélni ennek a rohadt világnak az értelmét,az emberek kibaszott gondolkodását - de ők nem értettek meg engem,és nem is fognak megérteni - így hát a penge lett az én legjobb barátom,és a cigaretta. Mit is kéne várjak az emberektől,a sok ribanctól,az undorító dolgaik. Én más vagyok mint ők. Én nem vagyok ilyen. Ha csak egyszer lehetne kívánni,egy nagy dolgot,azt szeretném hogy az ilyen gusztustalan mocskok dögöljenek meg.
- Vécéznem kell. ! - Vettem le a napszemcsimet,majd anya kutyája mellé raktam.
- Mindjárt ott vagyunk. - Közölte unottan apa. A gázba még jobban beletaposott.
- De, ki kell mennem.! - Jelentettem ki hisztérikusan.
- Ez egy autópálya ,nem állhatok meg az az útszélén. Lehet hogy a mellettünk lévő Hondában ,van vécé vagy ilyesmi. - Hadonászott kezeivel ,miközben vezetett.
- Ha a babapótléknak szarnia kéne,megállnátok mi ? - Kérdezősködtem idegesen, hiszen ez így igaz. Mivel, anya babája meghalt. Halva született
- Ne már Violet. Ezt a szót csak én mondhatom. - Szólt rám anya,majd elnevettem magam.
- Még jó hogy a Violet nevet választottuk neked,és nem a másikat. - Sóhajtott apa.
- Mi volt az?
- Napsugár - Mondta anya,majd az újságja lett érdekesebb..
Anyáék nevetni kezdtek,majd én is elkezdtem gúnyosan nevetni.
- Ez vicces,be kell ismerned,ez vicces. ! - Mondta apa,mire tényleg röhögni kezdtem.
************
A hosszú út megtétele után,végre oda értünk a házhoz. Igazából nem volt rossz. Nagyon nagy volt. Apa ,az ajtóhoz szaladt,teljesen odáig volt a házért,azt hiszem,eddig ez tetszett neki a legjobban.
- Imádom! - Nyomta meg a csengőt apa,majd körül tekintett az egész udvaron. Én viszont a padon ültem. - Neked is tetszik? Sokkal jobban néz ki mint az internetes képeken.
- Igen. Nagyon érdekes!- Mondták,fel lelkesedve. Tökre örültek ennek a háznak. A házat,nézve,muszáj volt megszólalnom.
- Remek. Át megyünk Adams Family-be. - Néztem fel a házra. Ez teljesen más volt mint a többi, majdnem hogy orbitálisan gigantikus nagy volt.
- Hey, duzzogókám, gyere ide. - Szólt apa,majd habozás nélkül fel álltam a kinti padról,és oda sétáltam melléjük.
- Mit csinálsz? - Kérdezte anya,a kutyát szorongatva.
- Ugye milyen fantasztikus? - Simított végig a vállamon,apa. Majd egy nyögést hallattam velük. Nem igazán tudtam eldönteni örüljek vagy sírjak?
Az ajtó hirtelen kinyílt,és egy 35 év körüli nő nyitott nekünk ajtót. Kék zakó és egy fekete szoknya pompázott rajta. Rövid vöröses haja volt. - Jó napot. - Mosolygott ránk. Apa arcáról le sem lehetett vakarni azt az idétlen vigyort. Azt hiszem ez a mienk lesz. A nő beinvitált a házba,majd körbe vezetett minket a házban. Majd bele kezdett a jól betanult szövegébe.
- Klasszikus Los Angeles-i viktoriánus stílus,1920 körül építette a filmcsillagok közkedvelt orvosa. Elképesztő ház. ezek igazi Tifanny lámpák. - Nézett fel a csillárra. - amint látják az előző tulaj szívén viselte az épület sorsát,helyre állított mindent.
- Meleg volt? - Kérdezte anya.
- Mit gondol? - Ment előre a nő.
- Tifanyy aztaa - súgta apa,majd meglökött kicsit a vállával.
Én a házat tanulmányoztam,minden kis részletet,kíváncsi voltam rá,mit is rejtegethet ez a ház pontosan. Szerettem a rémisztő dolgokat,és még mindig szeretem. Ennek a háznak is biztosan van egy története. Nincs olyan hogy ne lenne története. Megnéztem volna ezt a házat,az előtt,mielőtt még nem költözünk be. Biztosan romokban volt. Majd mentem apáék után. El kell ismeri,szép volt a konyha.
- Szokott főzni? - Kérdezte a nő ,anyától.
-Viv,remek szakács, néhány éve be írattam főző iskolába,és még a tanárnak is mutatott pár trükköt. - dicsekedett apa,majd körbe nézték a pultot. A pulthoz mentem nézelődni,majd anya lerakta a kutyát.
- Ohh, főző leckék ez romantikus. - Mosolyodott el a nő. - Ön pszichológus ugye?
- Pszichiáter, említette hogy van egy szoba amit irodának használhatnék. Itt fogadnám a betegeket. Hogy többet lehessek a családommal. - Süket duma,legutóbb is ez volt,és mi lett belőle? Költözés,mert apa megbaszta az egyik betegét. Remek volt.....
- Remek ötlet.- Mondta a nő,majd anya is el mosolyodott a nagy nézelődés közepette.
- Kicsim,megnéznéd hová ment Heli. - Ohh persze anya. Ez a kutya mindig ugat?
****
- Mi a francnak ugatsz? - Kérdeztem a kutyától mogorván. A lépcső 'alatt' az az olyan mintha a lépcsőbe be lett volna építve egy ajtó. Valamiért fel keltette az érdeklődésemet,fogalmam sem volt hogy hova vezet,de mindjárt kiderül.
A kilincset kezdtem húzni,eléggé be volt ragadva,de végül sikerült ki nyitni.Az égőt fel kapcsoltam,az ajtó a pincébe vezetett le. Egy hosszú lépcsőn kellett le menni,a pince több részből állt,tégla falakkal voltak elkerítve. Nem sok minden van itt,de egyszer biztosan rá jövök az értelmére. Vissza mentem a lépcsőn,egészen az egyik tágas szobáig. Helit,fel kaptam az ölembe,majd elindultam feléjük. Nagyából el kaptam hogy mit is mondanak.
- Amikor megláttam erről egy képet a neten,azt gondoltam hogy használhatnánk zene szobának.
- Oh, Ön zenész? - Kérdezte a nő.
- Az voltam. - hallottam meg anya hangját.
- Csellista(Csellózik) nem is akármilyen.
- Miért hagyta abba?
Erre egyszerű volt a válasz. Csak is apa miatt ,ezt ő is tudja,és azért nem válaszolt...
- Ohh,itt elkezdett válni a tapéta. Valamilyen falfestmény van alatta.
A nő,alig tudta mit válaszoljon,biztosan lehet valamit ott. Teljesen el akadt,habogott - hebegett . - Uhh.. Az előző tulaj valószínűleg lefedte,modern ízlésük volt. Oh ja már náluk tartunk a teljes tájékoztatásért el kell mondanom mi történt velük. -Magyarázta a nő.
- Jesszusom. Nem itt a házban haltak meg ugye? - Kérdezte anya,amolyan rettenetes hangon
- De igen ,mindketten. Gyilkos ,öngyilkosság. Nekik is én adtam el a házat. olyan aranyos pár voltak.De nem gondoltam volna.
- Akkor gondolom hogy ezért árulják a házat az értéke feléért.
- Van egy szép század közepi farmom,lent a földben de a ház ennek a harmada,az ára pedig a duplája. - Tájékoztatta a nő apát. És az ablaknál álltam Helivel,kíváncsi voltam mi történhetett az előző tulajjal.
- Hol történt? - Kérdeztem végül rá .
- A pincében .
- Megvesszük .- Magamban mosolyogtam,imádtam az illyes fajta 'morbid' dolgokat. Apa és Anya egyszerre néztek rám,azzal a ' Mi van veled kislányom' nézéssel.
---------------------------
Sziasztook cicáák:33
Na,megérkeztem az első résszel . Tehát,ugye az első rész 57 perces azt hiszem. Így én most el feleztem :D Valószínűleg három részben fogom hozni az első rész ,úgy ahogyan fel írtam : --> 1 rész / 1 része ; 1 rész / 2 része .... stb :D Szóval az erre akar utal :) Csak hogy tudjátok :) Nos,ha tetszett , - habár nagyon béna lett - akkor nyomjatok pipát,esetleg komizzatok :3 <3
Köszönööm Cicáák :33 Imádlak titeket :) <3
By By <3
2014. október 28., kedd
Prológus
Minden egy házzal kezdődött. egy ház,amelyről azt hitték,hogy jobb életet lelhetnek benne. Hogy új életet kezdhetnek.... De tévedtek!
Maga a borzalom volt,amit ott át éltek,már ameddig tudtak. Ugyan is a ház túl olcsó volt hogy hihető legyen. Ugyan is ,az nem csak egy egyszerű ház volt. Az maga a 'gonosz' volt. Halottak mindenhol,és mindenütt. Ha ott meghalsz,onnan nincs kiút. A ház lakosai több mint 20 ember volt,aki életét vesztette a házban. A ház ,megbabonázta az embereket,és magukon kívül voltak. Az első ház lakó,egy orvos volt. A nőnek a gyereke meghalt,az orvos ezt nem tudta elfogadni,és Ő újra élesztette. A gyerekből,szörnyeteg lett,és máig ott kísértett a házba. Az új családnak fogalma sem volt,hogy mibe keveredett.
--------------------
Sziasztook:D ,Na hát ez lenne a prológus, vélemények jöhetnek komiba:D Pipáljatok :D <3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)