Novella #03

Sziasztok cicák!!!:))) Nos,még azért nem volt új rész,mert elromlott a billentyűzet. És nem tudtam írni. Igaz,hogy most is telóról írok,de tényleg igyekszem,meg januártól többet fogok írni csak most felvételi és tanulnom kell.:/ na de mindegy,majd meg írom. Ez pedig,egy alkalmazásra írtam. Horror történeteketbkell írni. Remélem tetszik majd:D Harrys 😄😄😄😄😄😄😄😄😂😂💜😘😘😘😘😘😘😘😄😄

Valóság ,vagy rémálom?

"Egy sötét utcán futok,amelyről azt gondolom,hogy soha sem ér véget. Egy menyasszomyi ruhában vagyok,és ahogy egyre jobban futok a sötétség felé,annál jobban kezd feketévé válni,a hófehér ruha. Érzem.  Érzem hogy valaki követ,ugyanis hallom a cipő kopogásokat magam mögűl. Őszintén szólva,kicsit félek. A tüdőm elnehezűl,ezzel a testem is. A földre esek,és kapkodom a levegőt. Percek,órák,napok valahogy így érezhettem magam. Az idő végtelenségébe ragadva. Egy utcai lámpa,világított meg. A kezembe éles fájdalom nyílalt. A tenyerem csupa véres volt. Üvegszilánkok szúrták át a kezemet. Megréműltem,és kitört rajtam a pánik. Egyre kobban hallottam,a magam mögűl jövő zajokat. Megfogtam egy üvegszilánkot,ami vöröslött a vértől,majd végig vezettem a kezemen,újra és újra meg vágtam magam. A szédülés felül kerekedett rajtam. Az aszfaltra zuhantam. A hanhok elhaltak,és csak gyönyörű smaragdzöld szemeibe néztem.
-Még nincs itt az időd... Kérlek. -Mondta remegő hangon,és a megszokotabbnál rekedtes hangján.
-Szeretlek.-Mondtam halkan,majd nyomtam egy csókot szájára,majd vissza hajtottam izmos karjára fejem,egy mosolyt küldtem neki,és örökre ott maradtam."
Az ágyamból felugrottam,majd kezembe temettem sz arcomat. Bár ne tettem volna. A kezem csupa vér volt és a kezemen vágások voltak. Hát tényleg megtörténk???